Program kategória // Bogaram

oviban nagy volt a készülődés a Rózsaszín Csoportban. Ők a nagyok. Nekik kellett megajándékozniuk a kisebbeket egy szép műsorral. Nagyon lelkiismeretesen készültek. Volt, hogy este tízkor a Luca még nem aludt. Bementem hozzá, hogy mi a baj. Izgul. Mondta a szerepét és nagyon izgult. Szépen megtanulta, pedig nagyon nehéz szöveg volt.

Igazából az volt benne nehéz, hogy olyan szavak tömkelegéből állt, aminek a jelentésével nem volt tisztában. Megkérdeztem, hogy az oviban átbeszélték-e, hogy mit is mond ő, melyik szó mit jelent. Sajnos nem. Próbáltam elmagyarázni úgy, hogy egy hat éves gyerek is megértse, hogy mit jelent az üdvösség, ki a Megváltó és hasonló. Nem nyugodott meg tőle.

Elmentünk Apukámmal az oviba megnézni a műsort, sajnos Petinek el kellett utaznia, így ő nem jött. Sokat fotóztam és videóztam is. Egyelőre fogalmam nincs hogyan kell ide videót rögzíteni. Pedig nagyon jó lett.

A ruhát Anyukám varázsolta elő. Ez volt az elsőáldozós ruhám. Igaz, akkor én már korban nagyobb voltam, de termetre kisebb, mint a Luca most. Eleinte nem tetszett neki, mert a nyaka igen magasra van szabva, ráadásul arany cérnával díszítve. Birizgálta. Azért a nagy napon az oviba érve azt kérte, hogy mindjárt ebbe a ruhába bújjunk. Egész nap ebben volt.

évzáró régi cégemnél

Nagyon régen, kb. időszámításunk előtt dolgoztam egy nagy bankban. Az ország bankja, aki mostanában lett 60 éves és ha színt kell mondani róla, akkor a zöldet mondom. Szóval több barátnőm is ott dolgozik, így megkérdeztek, hogy lenne-e kedvem elmenni velük a Sportarénába az évzáró bulijukra. Múlt évben nem tudtam menni, mert pont akkor voltak vizsgáim, de idén sikerült. Odafelé és visszafelé is volt időnk beszélgetni, falatozni. Nagyon régen utaztam busszal és hátrafelé fordulva a beszélgetéshez kicsit rosszul is lettem. Mondjuk ehhez hozzásegített a Mecsek is. De szerencsére hamar kihevertem. A buli nyitóbeszédét lekéstük ( annyira nem bántuk, ezek általában elég unalmas dolgok..).

A műsor házigazdája Novák Péter volt. Mondjuk ő alapból szimpatikus nekem, itt sem volt másként. Jól csinálta, ért hozzá. A fellépőkről egy kép:

Szerintem ők is élvezték. A cég 60 évét úgy néztük végig, hogy közben a világ és Magyarország eseményei is leperegtek a szemünk előtt. Palya Bea, Szalóky Ági, Szulák Andrea, Bon bon, Ruzsa Magdi, Nagy Edmond, Király Viktor..

Nagyon jó helyen ültünk, közel a színpadhoz, de nem sokat fényképeztem, inkább nézelődtem. Palya Bea énekét viszont videóra vettem, mert annyira tetszett, ahogy cifrázta.

Amikor vége lett a műsornak, kezdődött a különböző díjak átadása. Már nem bírtam ennyit ülni, úgyhogy úgy döntöttem kijövök, Zsuzsi barátnőmet is rábeszéltem, aki otthon van kislányával, ezért most ő sem dolgozik. Az aktívan dolgozó barátnőnk nem jött ki ( gondolom illendőségből ).

Szóval mi ketten kimentünk a folyosóra, ahol étellel és itallal megrakott asztalok álltak. Vettünk egy-egy narancslevet és gondoltuk szétnézünk az ennivalók között. Zsuzsi már nyúlt is egy tányérért, amikor rászóltak, hogy még nem lehet enni... Kissé megrökönyödtünk, de vártunk. Mi még jól is jártunk, mert aki kicsit később jött ki a műsorról, már inni sem kapott. A szervezők szerint még nem jött el az ideje. Annyira szánalmas volt! Meg kellett várni, amíg a több ezer ember mind kijön és egyszerre, egymás hegyén-hátán lehetett megkezdeni az evést-ivást. Ezzel kissé elrontották mindazt amit addig felépítettek. De a jó műsorra gondolva elfeledtük ezt a kellemetlenséget. Este 11-kor indultunk haza, úgyhogy hajnali 3 óra volt mire ágyba kerültem.

Jó volt, de több nap kell ahhoz, hogy kipihenjem magam. Lehet, hogy öregszem?

Megújult Tettye játszótér

Pár napja hallottam, hogy hamarosan átadják a Tettye játszóteret. Ehhez tudni kell, hogy Pécs összes közterét
(nagyobbakat) felújították, felújítják. Szerintem ehhez kissé túl sok követ használtak fel. Csökkentették a zöld területek számát, helyette nagyon szépen kirakott tereket kaptunk, itt-ott körbekerítve kis zöld területtel.

Sokszor úgy érzik az emberek, hogy átverés az egész. Tőlünk nem messze a Nevelési Központban volt régen a buszpályaudvar. Nem kell részleteznem gondolom, hogy ez milyen zajjal, kosszal járt. Elköltöztették. Helyette ígértek egy nagy zöld területet, játszóval. Kész a tér. Nem mondom, hogy csúnya de... A nagy beígért játszótér annyi lett, hogy két kicsi mászóka, egy rugós rúd és egy mozgatható bödön, ahol a golyót kell megfelelő útvonalon irányítani. Félreértés ne essék, jobb lett a tér, mint volt, de nem ezt ígérték. Ráadásul kb. 10 gyerek tud ott játszani egyszerre, nem több.

De visszatérve a Tettye játszóra. Luca Mamáéknál aludt és Papa úgy döntött, hogy pénteken ( nem volt ovi ) elviszi ide a Lucát. Busszal mentek, amit nem lehet felülmúlni! Ráadásul több busszal!

Ezzel megelőzött minket a Papa, de nem bántam, mert szombaton sajnos egész nap esett az eső, így nem tudtunk felmenni a térre.

Viszont ma hazafelé jövet Luca mondta, hogy használjuk ki a szép időt, és ne menjünk még haza. Annyi időre jöttünk csak haza, hogy átöltözzünk és irány a hegy! Nem csak a Tettye teret újították fel, hanem a környéket is. A sok bozótos részt kiirtották, így csodaszép kilátás nyílik a városra. Olyan fura lett a táj, alig ismertem meg. A térről rálátni Pécs fényben úszó képére. A Siklósi út széles sávjára, amelyen később mi is hazamentünk. Sok-sok szép új és érdekes játékot építettek. Kicsiknek külön, nagyobbaknak kicsit többet. A csúszdák is ott állnak, ahol régen, csak átalakultak.

A kicsiknek egy több hullámot formázó, így elég lassú verzió, a nagyoknak egy zárt cső forma. Van focipálya, mászókötél erdő, több egyensúlyt fejlesztő játék. Nem voltunk ott sokáig, mert sajnos korán sötétedik, de minden gyerek úgy volt vele, hogy még egy kicsit maradjunk...Megértem, mert szuper hely lett!

Mikulásvárás

Várjuk már a Mikulást. Rajzokkal, mondókákkal, dalokkal. Sajnos teljesen elfelejtettem, hogy ma kellett volna meggyújtani az adventi gyertyák közül az elsőt... De volt már ilyen. Jövő vasárnap majd bepótoljuk.

A sündisznó nem tartozéka a képnek, csak azzal rögzítettem a hűtőre a rajzot...

Luca imád kézműveskedni. Sajnos mostanában nem sok időnk volt ilyesmivel foglalkozni. De most két napot a Mamáéknál volt megőrzésre, így mikor végre találkoztunk, hiába várt a takarítás és ezer más dolog... félretettem azokat és leültünk alkotni. A rénszarvas ( aki nem tudná a nagy duda, piros orr = Rudolf ) által húzott gurigát a szán, rajta a Télapóval, akinek még kezeket is ragasztott Luca. A gyümölcsöstál tetején ( nem annyira évszakhoz és ünnephez illően ) egy méhecskét alkottam. A képbe belekukucskál a művész maga. A kettő között ott virít egy nagyon szép virág, amit az IKEA-ban vettem. Nem tudtuk, hogy milyen színű virágot fog hozni, csak vártunk. Aztán csodaszép rózsaszín virág bújt elő, jó erős illata volt. Oly annyira, hogy Luca szobájából ki is kellett hozni, mert féltünk, hogy esetleg ettől köhög. Azóta még egy virágot hozott, a régi kezd már kissé kókadni. A kép szélén egy bogyós virág látszik, szintén svéd szerzemény. Most olvastam a honlapjukon, hogy egy hónap után ki kell tenni, bírja a fagyot. Majd megpróbálom.

a híd

Tréningre menet mentünk át a dunaújvárosi hídon. Nagyon tetszett! A felé vezető oszlopok is annyira illenek hozzá, ahogy a tekintetet vezetik.

iskolalátogatás

Nagyon nehéz az iskolaválasztás. Mindenki okosan azt mondja, hogy tanítónénit kell választani. Igen, de hogy? Abban a 10 percben amíg látom-hallom? Még a legházsártosabb ember is össze tudja magát szedni 10 percre. Jó, vannak alap benyomások.

Az ovi szomszédságában lévő iskolában jártunk. Nem tudtuk mire számíthatunk, még sosem voltunk ilyen rendezvényen. 5 foglalkozáson ismerkedhettek a gyerekek az iskolával, tanítókkal. Színek szerint elosztották őket, mi más is lehetett volna Lucus, mint rózsaszín? Az ovis csoportjából két kislány is ott volt vele, de még így is állandóan engem keresett a szemével és kétségbeesetten kérdezte, hogy én is bejövök-e a terembe. Hiába látta, hogy mindig bemegyek, mindig kétségei voltak. Nem értem miért! Sosem hagytam cserben. Néha annyira felidegesít ezzel a viselkedésével, hogy hihetetlen!

Szóval 5 csoport, 5 tanítónéni. Kézművességgel kezdtünk, a foglalkozást tartó tanítónéni most negyedikesekkel van, tehát mire mi mennénk, akár az ő osztályába is kerülhetne Luca. Szimpatikus volt, de sokminden nem derült ki róla számomra. Utólag volt, akitől azt hallottam, hogy nagyon jó tanítónéni. Akivel most párban dolgozik, az már nem volt annyira szimpatikus, mert hihetetlenül nyávogott. De a gyerekek örültek neki, mert már járt az oviban tornát tartott és valami űrlényt hagyott ott a gyerekeknek.

Luca mindig bánatosan mondja, hogy az óvónénik azóta sem adják oda nekik, hozzá sem érhetnek az ajándékukhoz. Nem tudom egyébként miért csinálják ezt?! Most is vittem be színes ceruzákat, klassz vastag, háromszög alakú, jó fogásúakat, meg színes gyurmát, natúr gyurmát. Amikor átadtam az óvónéni rákérdezett, hogy odaadhatják a gyerekeknek, vagy Karácsonyra vettem. Mondtam, hogy nyugodtan adja oda. Ehhez képest a Luca nem is látta. Sok esetben ugyanez a helyzet. Mindent bespájzolnak!

A kézművesség után a következő a matek volt, amit a nyávogós néni tartott. Kicsit nevetnem kellett amikor a tanítónéni megkérdezte a 6 éves gyerekektől, hogy szerintük az a feladat amit ismertetett, inkább a szerencsén múlik, vagy megmagyarázható a matematika nyelvén pl. a valószínűség számítással. Nem tudom mit várt, hogy levezetik.. Utólag a Lucának ez tetszett a legjobban. Ennek őszintén örülök!

Aztán mentünk hangszerekkel ismerkedni, énekeltek a gyerekek a tanítónéni segítségével, közben mindenféle ütős hangszerrel kísérték magukat. A végén meghajoltak, mi szülők pedig megtapsoltuk őket. Jó volt látni, hogy milyen jól ütik a ritmust. Nem csak kalimpáltak össze vissza, hanem jól követték a dalt.

A végén egy mozgásos óra volt. Mászni kellett, páros lábbal ugrani, gólyalábazni, távcsövet formálni a kezükből. Ebből pl. az egyik kislány anyukájának mondták, hogy majd figyelni kell a gyerekre, mert igaz, hogy jobb lábas és kezes, de a távcsövet úgy formálta, hogy a bal szemére tette a kezeit. Keresztdominancia.

Az egyetlen gondom az, amire rá is kérdeztem az igazgató-helyettestől. Az iskola is IMS technológiával épült. Három ilyen iskola van a környékünkön. Az egyiket már bezárták, ígérték, hogy felújítják. Ehhez képest semmi sem történt, neki sem kedtek. A TVT suli hasonló cipőben jár. Azt ígérték, hogy szombati tanítási napokkal előbb befejezik az évet a most tanulók és a nyarat ilyen módon megnyújtva elvégzik a munkálatokat. DE! Mi van ha nem sikerül? Egyáltalán nem csodálkoznék rajtak, ráadásul nem csak felújítani szeretnének, hanem bővíteni, sportcsarnokkal stb. Szóval ez egy nagyon negatív érzés bennünk.

Semmiképpen sem szeretném, hogy az éppen elkezdett évünket szétdobálva, másik iskolákba befogadva kellene elvégeznünk. A termek nagy része nem kicsit lepukkant, hanem megdöbbentően az! Hogyan nevelheted igényességre, esztétikumra ilyen környezetben?

Egyébként felháborító, hogy kertvárosnak, ahol szerintem a legtöbb gyerekes él nincs egy olyan iskola ami nem áll felújítás előtt, illetve jó a híre és szívesen vinnéd oda a gyerekedet. Mindenre van pénz, csak a gyerekekre nem jut. De végül is miért lenne fontos a jövő?

Egyébként ebben az iskolában 3 típusú osztályt indítanak, ha lesz elég jelentkező: informatikus, zenei és egy olyan "sima" osztályt, ahol az is képes jól tanulni aki nem diszlexiás, de közelít hozzá. Meixner Ildikó - Romankovics módszerrel tanulnak. De azt nem lehet, hogy most én eldöntöm, hogy zenei osztályba szeretném járatni a Lucát ehhez és ehhez a tanítónénihez. Azt, hogy melyik tanítónéni kivel lesz párban ( ! ) és milyen típusú osztályt visz, azt még nem tudják. Nekem ez nagyon furcsa!

Egyik barátunk gyereke most elsős itt. Átmentünk, hogy kicsit beszélgessünk erről is. Hihetetlen, de a szülők is rendszeres házit kapnak a suliban. Én még szókép olvasással tanultam meg olvasni. Emlékszem arra, hogy Gubanc ugat, aki egy kutya volt és tartozott hozzá egy család. Voltak kártyáink, kivágtuk, rendeztük... De a mai napig rejtély,hogy hogyan tudtam megtanulni olvasni. Illetve az is kérdés, hogy azért vagyok vizuális típus, mert így tanultam olvasni, vagy eleve vizuális ember vagyok és ezért sikerült ilyen jól megtanulnom olvasni. Emlékszem, hogy a magyartanárnőm mániája az volt, hogy ismeretlen szövegeket olvastatott fel velem és mivel nagyon jól ment, próbálta megmagyarázni. Szerinte érzem, hogy hol lesz vessző, pont.. eleve úgy olvastam, hogy közben valahogy előre is tekintettem. Azért voltak ( vannak ) ebből hátrányok is. Mivel sosem szótagoltunk, ezért a helyes elválasztással gondjaim vannak, nem érzem. Inkább elkerülöm, hogy ne kelljen szembesülnöm vele. Na, elárultam ezt a titkomat is.

vágott savanyúság az oviban

Kis kosárkákkal elmennek a piacra, nézegetik a zöldségeket. Vesznek ezt-azt, ha elfogyott a pénzük akkor a zöldségesre hatnak pszichológiai fegyverekkel: - Látjátok gyerekek, ilyen a káposzta, saaajnos már nem tudunk venni... Erre kapnak egy fejet. Ami bőven elég, mert a szülők is visznek be ezt-azt. Mi például sok sárgarépát vittünk.

2 rajz - 2 oklevél

Egyik nap Lucus panasznapot tartott. A gond az volt, hogy az óvónénik állandóan ugyanazt a mesét olvassák fel nekik. Ő már nagyon unja.

Aztán kiderült, hogy mindez azért történt, hogy ezzel is ösztönözzék a gyerkőcöket, hogy a hallottakat rajzban foglalják össze. Persze most elbeszélgethetünk arról, hogy azzal, hogy szinte unalomig újra olvasnak egy mesét, azzal mire ösztönöznek, de hagyjuk.

Szóval a Szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack című mese zakatolt a fejükben pár napig. És elkezdtek alkotni.

Aztán kiállították az ovisok képeit a szomszéd iskolában. Zsűrizték őket. Majd egy kis műsor keretei között átadták az okleveleket. Két rajzért két oklevelet kapott a Luca, a kollázs csak ráadás volt. Lehet, hogy már unalmas ahogy mindig elájulok Luca alkotásain, de mit csináljak, ha őszintén mindig rácsodálkozom.

A kollázs még kész sem volt, amikor szülőin az óvónéni mutatott pár alkotást. Fogalmam nem volt, hogy melyik kinek a képe. De ez azonnal feltűnt és meg is jegyeztem, hogy hihetetlen milyen szép! Erre az óvónéni mosolyogva mondta, hogy anyuka, ez a Luca képe :-)))

Halloween

Luca teljesen be volt zsongva, hogy mikor lesz már Halloween?!?! Próbáltam rájönni eme túlfűtöttség okára. Aztán elárulta, hogy azért várja olyan nagyon, mert akkor megy buliba. :-O Mindenesetre amikor láttunk egy csodaszép tököt, megvettük. Napokig figyelt az erkélyen.

Aztán Petya rászánta magát, hogy kifaragja. Luca szakszerű rajzot mellékelt a munkálatokhoz. Fontos volt, hogy mosolyogjon a tök, de azért legyen félelmetes is! Jaa és fogai feltétlenül kell, hogy legyenek! Fel volt adva a lecke!

A kép nem túl jó minőségű, de azért berakom. Miközben Peti faragta a hidegben a tököt, a Luca az erkélyajtó mögül mutogatott, hogy mit hogyan csináljon. Haláli volt!

Tréning

Azért a mérgelődésen kívül történt más is velünk. Voltam céges tréningen. Úgy indultam ( ezt be is vallottam a végén a trénernek ), hogy már megint egy szokványos dolog. Mutatkozzál be..bla-bla-bla. Előre rosszul voltam az egésztől. Aztán mikor tényleg így is kezdtünk, akkor mélypontra kerültem.

De szerencsére annyira jó a csapat és jópofa feladatokat kaptunk, úgyhogy feldobódtunk. Sokat nevettünk, megnéztük a várost, Ráckevét. Este borozgattunk, beszélgettünk, csobbantunk egyet. Jól éreztük magunkat. Voltak új munkatársak is, akiket így tényleg jobban megismerhettünk kicsit. Fantasztikusan szép ötágú csillagot alkottunk bekötött szemmel:

Teljesen meg voltunk magunkkal elégedve. A hotelben finom kajákat kaptunk. Szóval jó volt, de elég intenzív. Elfáradtunk. Januárban, vagy Februárban egy másik osztállyal együtt lesz tréningünk. Már alig várjuk!

Madonna

Voltunk Madonnán. Ma délelőtt már beleolvastam több koncertet értékelő írásba és azért sem hagyom magam befolyásolni! Nekem tetszett! Persze, mindenki más elvárással ment oda. Igen, lehetett volna több régi szám is. De gondoljunk bele, hogy a régi számokat igen ritkán adják elő ugyanabban a hangszerelésben. Volt olyan szám is, amelyet jó pár ütem után ismertem csak fel.

Garcia Lorca

Tegnap elmentünk a bérletünk következő előadására a Harmadik Színházba, hogy megnézzünk egy drámát.

Előtte átfutottam, hogy miről is fog szólni és hát hazudnék ha azt mondom, hogy nagyon lelkesen mentem. Valahogy jobban vágytam egy jó kis vígjátékra inkább. De mivel az élet nem fenékig tejfel - tudjuk jól, így nyávogás nélkül elmentünk. Nem bántuk meg! Hietetlen erővel játszották el a darabot, fantasztikus alakítások voltak benne. Bernarda Alba-t játszó színésznő alakítása olyan megrendítő erővel bírt, néha még a hideg is kirázott ahogy pattogtak a mondatai. A tragédia mellett voltak halvány poénok is benne.

ovi bál hastánccal

A gyerekzsűrt megelőző este ovi bálba voltunk. Minden évben megrendezi az intézmény. A bevételekből ( jegyek, tombola, fogyasztás ) mindig vesznek valami közös játékot. Múlt évben az udvarra vettek egy faházat.

Idén nem sok kedvünk volt elmenni. Petya inkább tanult volna, én nem éreztem magam valami jól. Azért elmentünk. Táncoltunk másfelet, aztán ültünk. Kicsit beszélgettünk a többiekkel, de igazából nem éreztem jól magam. Feszült is voltam, fájt a hasam, a fejem. Többet ért volna ha inkább itthon maradunk és hasznossá teszem magam például a vasalás terén.

Viszont láttam egy jó hastánc bemutatót. A tanárral - akinek a gyereke Lucával járt egy évet oviba - beszéltem és komolyan érdekel a dolog. Elmegyek és megnézem egy óráját. Kellene valamilyen mozgás és a tánc, zene is jó hatással lenne az idegeimre. Hetente egyszer 1,5 óra. Bár azért átfutott az agyamon, hogy angolon is ülhetné ennyit és az is nagyon hasznos lenne... Majd meglátom. Egyelőre megnézem.

Szülnapi zsúr

Tegnap szülinapi zsúron voltunk. Luca ovistársa Borcsi lett 5 éves. 10 gyerek volt összesen, fiúk is lányok is vegyesen. tortával a csapat

A kis ünnepelt szivecskés hajpánttal figyeli az eseményeket. Bolyti kérése is teljesül, látszik Luca levágott haja is. Mellett Zozó van ( Borcsi bátyja ). Ők ketten nagyon jól kijönnek egymással. Az este során Zozó ki is jelentette, hogy a legjobb barátja a Luca :-)

Republic Pécsett

A decemberben elmaradt koncertjüket most tartották meg nálunk a Sportcsarnokban. Gondoltam meglepem Petyát és elmegyünk, meghallgatjuk őket. Álnok módon az is eszembe jutott, hogy esetleg egy mp3 lejátszón viszek magammal más zenét ( jó, azért ez túlzás lenne ). Nem mondhatom, hogy nagy Republic rajongó vagyok. Sőt!

Nem tudom, hogy miért, de ezek a külsőségek zavarnak. Hogy mire gondolok? Ha szajkóznak valamit ( pl. lik-lik-republik ) ááááááááááááá. Ezzel ki lehetne kergetni a világból. Szerencsére csak egyszer kellett meghallgatnom ezt a kántálást. Aztán a zászlólengetés!!!

Ezt egyedül Deák Bill Gyulától bírom elviselni. Mondjuk nála is már előre tudni lehetett, hogy melyik száma melyik taktusánál kezdi lengetni a Fradika sálat :-)

Farsang

Luca összefoglalója a napról: - Jó volt Anya minden, csak egy kicsit fárasztó.

Egyébként már nagyon be voltak sózva, alig várták már ezt a napot. Minden nap sok szép rajzzal fogad, de most felülmúlta szinte mindegyiket. Lerajzolta magát, mint Hófehérkét és ott van mellette a 7 törpe is. A színek is stimmelnek a hajpánt a helyén, törpe sapkák a kobakon. Nagyon profi!

csak úgy

Nem Valentin és nem is Bálint nap alkalmából. Csak úgy leadtuk a kis csomagunkat ( Lucust ) a Mamáéknál és elmentünk kettesben egy kis lazításra.

Kezdtük azzal, hogy ittunk egy finom kapuccsínót, aztán Peti türelmesen kivárta amíg én nézelődöm egy boltban ( vettem négy pólót ). Jóóó tudom, hogy ez nem túl romantikus program, de ritka pillanat amikor úgy nézelődhetek, hogy nem kell 30 másodpercenként Lucára szólnom, keresnem őt a ruhafogasok alatt..

Miután kivásároltam magam elmentünk mozizni egyet. Zsuzsi barátnőm áradozott a Kaméleon című magyar filmről. Úgyhogy gondoltuk mi is megkukkantjuk. Jó film volt, bár annyira nem voltam elájulva tőle, mint a barátnőm. Biztos, hogy az is számít, hogy az ember milyen lelki pillanatban van, hogyan hat rá a történet. Tetszett, bár szerintem a végét jobban ki lehetett volna még fejteni. Tetszett az is, hogy nem egy happy end-es film. Petya szerint jobb lett volna ha pozitív a vége, de szerintem meg így ül jobban. Hiszen az élet sem "fenékig tejfel".

Villány

Szeretem a bort. A finom bort. A finom vörös bort. Ehhez az is hozzátartozik, hogy mindig is bortermeléssel foglalkozott a családunk. Csak a magunk számára. Nagyapám is nagyon értette a dolgát, sok díjat is nyert a boraival. Aztán Apukám is szépen beletanult, a pincesoron csodájára jártak a cabernet sauvignon-jának.

Sajnos az a pince és szőlőbirtok már nincs meg, ahol hosszú-hosszú éveken keresztül folyt a sok munkával járó, de családi találkozókra is lehetőséget adó szőlőművelés. A szüretnek mindig jó hangulata volt. Jöttek rokonok, barátok, szomszédok segíteni. Nem azért, hogy minél előbb vége legyen, hanem mert nem akartak lemaradni a szórakozásról, viccelődésekről, ugratásokról. Persze ez kölcsönös segítségnyújtás is volt egyben, hiszen biztos lehetett benne mindenki, hogy a saját szüretén is sok-sok kéz fog segíteni behordani a termést.

Sticky & Sweet Tour

Nemrégibe beszélgettünk Petyával arról, hogy a Rolling Stones koncert után - ami nagyon nagy élmény volt - igazából már nem vágyunk más, esetleg kevesebb élményt nyújtó koncertekre. Na jó, mondtam én, azért még 1-2 embert megnéznék. Nagy kedvencem Madonna. És igen! Úgy néz ki, hogy jön hozzánk is.

Ahogy Peti mondta a hírt - olvasta a neten - felugrottam és mondtam neki, hogy vegyen jegyet! Most!!!

Erre még várni kell, de talán csak nyár végéig. Áááá, kicsit sem vagyok türelmetlen :-)

Déli Tél

Ma fedeztem fel, és nagyon tetszik, megosztom Veletek is, hátha valaki kedvet kap ahhoz, hogy eljöjjön ebbe a csodaszép városba. Minden híreszteléssel szemben mi városlakók várjuk, hogy fejlődjön Pécs. Európa Kultúrális Fővárosa címmel, vagy anélkül. Mindegy, csak lássuk és élvezzük az eseményeket.

Programokban sosem volt itt hiány, de egy-két új építmény ráférne a városra, vagy egy jó kis aqua center... Majd kívánom jövő évre a városnak!

Bal oldalon a progajánló. Sajnos Palya Beáról lemaradok, mert céges évzáró bulink lesz :-(

A 2010 Ft-os különleges menüknél felsorolják az éttermeket is, sőt továbblépve az éttermek lapjára ott a receptet is elolvashatjuk!

hó nélkül

Mostanában nem jutok úgy a géphez, hogy írjak. Bevallom töredelmesen, hogy licitálok ezerrel :-)

Jóóóóó! Tudom, hogy ez nem olyan, mintha tényleg valaki ajándékot küldene nekem..de mégis jó. Az utolsó alkalommal a főnököm titkárnője hozott be az irodába egy hatalmas dobozt, mondván, hogy az enyém. Fogalmam nem volt, hogy mi lehet benne!?!? Komolyan mondom, hogy olyan izgatottan nyitottam ki, mint Karácsonykor a fa alatt az ajándékokat :-))

a könyvtár

Beletellett egy kis időbe, míg Luca megszokta, hogy itt nem megvesszük a könyveket, csak kikölcsönözzük. Hazavisszük, átnézegetjük őket, aztán szépen visszahozzuk, hogy más is kikölcsönözhesse őket.

Mára már rutinos könyvtártag lett belőle, aki saját kezűleg írja alá az általa kihozott könyvek papírkáját! Ettől annyira boldog, már nagy lány, akit komolyan vesznek, hiszen kérik az aláírását! Nála nagyobb gyerekek között is akad aki nem tudja leírni a nevét. Lucus is csak azért tudja, mert érdekli a dolog, mindig kérdezi, hogy melyik betű milyen. A számoknál még vannak tévedések, általában nem balról kezdi írni őket ( mintha tükörből néznénk ). De mindig figyelmeztetem a tévedésére, ő meg szépen kijavítja.

Egyébként a beiratkozásának és a saját olvasójegynek egyszerű története van. Így több könyvet hozhatunk ki, és van rá esély, hogy én is választhatok 1 könyvet :-)

Magyar a Holdon

Idén is vettünk bérletet a Pécsi Harmadik Színházba. Az első előadást most néztük meg: Magyar a Holdon címmel. A történetet nehéz lenne elmesélni, meg akit érdekel, megnézheti a belinkelt oldalon.

Egyszerre volt szórakoztató és elgondolkodtató a mű. Nem tudom, hogy eleve benne vannak-e a szlovák vonatkozások, vagy csak most az aktualitása miatt került bele, de teli találat volt az is.

Sok ember magára ismerhet, szembesítettek a saját kishitüségünkkel, a negatív gondolat önbeteljesítő voltával ( még a Himnuszunk is ilyen ), rávilágítottak arra is, hogy nem várni kell arra, hogy valaki segít, szól, felkarol. Készen kell állni mindig a váltásra, arra, hogy ha mindened kiteszed, feláldozod a magánéleted, barátaidat a cégért, a munkáért attól még nincs bebiztosítva a helyed. Egyszercsak ott állhatsz bambán, nem értve a dolgot. Na és akkor nem szabad feladni.

Nekem nagyon tetszett a darab, a szereplők is. Négy szereplős a mű ( közben felhívtak egy nézőpárt is versenyeztetni a darabbeli emberpárral ). Itt Pécsett az emberpár férfi tagja nehezen szánta rá magát a színpadot jelentő deszkák megmászására. Péter mondta, hogy felőle le is állhatna a darab, ő biztos nem menne fel oda :-)

vagyok

Kicsit eltűntem mostanában. Megint visszatérek régi nem túl jó szokásomhoz, hogy egyszerre több eseményről számolok be.

Először is voltunk Magyarlukafán a kézműves búcsúban. Minden évben elmegyünk. Sok barátunk van ott ilyenkor. A település Szigetvár mellett van, de pécsi barátok, ismerősök is sokan jönnek, mert olyan szép dolgokat lehet látni, venni, enni-inni. Mondjuk a gazdasági válság hatásai itt is érzékelhetővé váltak :-( mégpedig az árak tekintetében. Zsuzsi barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy vagy bennünk van a hiba, vagy nem értjük a helyzetet, mert bármi aminek az árára rákérdeztünk pont kétszer annyiba került, mint amennyit jó szívvel adtunk volna érte.

Esküvő

Esküvőn voltunk szombaton Pécs egyik legszebb kis kápolnájában a Havi hegyen. Ennek a helynek az a története, hogy a középkorban amikor a várost pestis súlytotta, a helyiek fogadalmat tettek. Ha átvészelik a kórt, akkor saját kezeikben, egyenként felhordva a köveket kápolnát építenek a hegyen. Voltak túlélők, ezt bizonyítja a kis templom is. Ha a hegyoldalt süti a nap, akkor szikrázóan világít a templom fala. Semmi csicsa-micsa nincs rajta, fehérre van meszelve.

High School Musical

Most értünk haza a moziból, megnéztük a High Scool Musical harmadik részét. Nekem kicsit hosszú volt :-)

Luca és a kis barátnője Dorka viszont nagyon élvezte. A zenék alatt végig izegtek-mozogtak a székükben, táncoltak, sőt hangosan énekeltek. Amikor a két főszereplő megcsókolta egymást a mozi nézőközönsége némán figyelte az eseményeket, nem úgy a lányok! Abban a nagy csendben csak úgy belehasított kettejük hangja: - Jaaaaaj, mmmmümmmmmmm!

uszi

Ma voltunk úszni! Kiváncsi voltam Lucus reakciójára. Annyira nem lehet mostanában kiszámítani, hogy mihez mit szól. Féltem, hogy rossz élmény éri és feladja.

Ovistársunkkal ( Csenge ) és anyukájával mentünk két napja felfedezni a helyszínt, oktatót. Első ránézésre nagyon szimpatikus volt Juli néni. Kedves, mosolygós fiatal lány, úgyhogy a néni kicsit erős túlzás. Nagyobb csoportoknak is tart oktatást, de minket úgy vállalt el, hogy egyszerre csak a két kiscsajjal foglalkozik.

kimozdul

Ma kicsit kimozdultunk a városból és rég nem látott barátainkat látogattuk meg a városunk melletti kis településen. Egyébként mostanában minden megmozdulást összekötünk a telek illetve ház nézéssel. Most is mentünk egy pár kört autóval eladó táblákra vadászva :-)

Lucát legelső háznézésünkre nem vittük magunkkal ( zokon vette ), másodszorra vittük, akkor nem reagált semmit. De másnap amikor barátokhoz indultunk megjegyezte, hogy végre nem unalmas háznézésre megyünk. Ennyit arról, hogy úgy gondoltam jól érezte magát futkosva a nagy házban, kertben, miközben mi az eladóval beszélgettünk. Na, mindegy!

szeptember

Hát igen, már elég régen nem írtam bejegyzést. A lustaság mellett több okom is volt erre. Például amit már Emővel megbeszéltünk, a nyamvadt allergia. Kaptam új gyógyszert rá + egy asztma gyógyszert. Tényleg sokat segített. Már a teljes kétségbeesés határán álltam amikor napok óta nem tudtam aludni. Ha nem kapok levegőt az orromon, akkor az halál! Inkább legyek lázas, csak kapjak levegőt!!! Szóval segített a bogyó, de szerintem le is lassított. Nem bírok fent maradni sokáig, így a netezés is elmaradt. Vagy csak belepillantottam az engem érdeklő blogokba, de már hozzászólni nem volt erőm.

Katica tanya

Már tervezzük egy ideje a gyerekes barátnőimmel, hogy elmegyünk erre a jó kis helyre. Most találtam programot is hozzá: várjáték.

$Category.Name$> bejegyzései

Ovis Karácsony