|
Bogaram
2009. dec. 20.
Ovis Karácsonyoviban nagy volt a készülődés a Rózsaszín Csoportban. Ők a nagyok. Nekik kellett megajándékozniuk a kisebbeket egy szép műsorral. Nagyon lelkiismeretesen készültek. Volt, hogy este tízkor a Luca még nem aludt. Bementem hozzá, hogy mi a baj. Izgul. Mondta a szerepét és nagyon izgult. Szépen megtanulta, pedig nagyon nehéz szöveg volt.
Igazából az volt benne nehéz, hogy olyan szavak tömkelegéből állt, aminek a jelentésével nem volt tisztában. Megkérdeztem, hogy az oviban átbeszélték-e, hogy mit is mond ő, melyik szó mit jelent. Sajnos nem. Próbáltam elmagyarázni úgy, hogy egy hat éves gyerek is megértse, hogy mit jelent az üdvösség, ki a Megváltó és hasonló. Nem nyugodott meg tőle.
Elmentünk Apukámmal az oviba megnézni a műsort, sajnos Petinek el kellett utaznia, így ő nem jött. Sokat fotóztam és videóztam is. Egyelőre fogalmam nincs hogyan kell ide videót rögzíteni. Pedig nagyon jó lett.
A ruhát Anyukám varázsolta elő. Ez volt az elsőáldozós ruhám. Igaz, akkor én már korban nagyobb voltam, de termetre kisebb, mint a Luca most. Eleinte nem tetszett neki, mert a nyaka igen magasra van szabva, ráadásul arany cérnával díszítve. Birizgálta. Azért a nagy napon az oviba érve azt kérte, hogy mindjárt ebbe a ruhába bújjunk. Egész nap ebben volt.
A még mindig nem kész lakásról
Szépen kitisztítottam a polcokat, kezdem bepakolni a ruhákat... amikor is észrevettem, hogy a magasabb akasztó és az alsó között nincs elég távolság. Ha odaakasztok egy inget ( ezért variáltuk így, hogy megtehessem ), akkor az ing alja gyűrődik. Szóval az alsó akasztót lejjebb kell hozni. Igen, de ez nem egy egyszerű feladat, mert a kettő között van egy polc, ami fix. Sőt mi több, rögzítve is van a falhoz. Egyelőre belepakolok, aztán januárban jön a mester és szétszedi az egész szekrényt. Örülök.
Ahogy a képeken is jól látszik, nincs még ebédlő asztalunk székekkel. Egyelőre ez van. Van helyette beépített szekrényünk és redőnyünk... Lassan majd lesz minden. Továbbra is egy pénznyomdára lenne szükségünk. Igazán hozhatna a Jézuska!
A konyhapultnál még zsinórok lógnak, talán holnap a Petya megcsinálja, összeköti őket, hogy a dugaljak használhatók legyenek. Aztán a szekrény egyik polcát át kell fúrni, mert a boros poharak nem férnek be. Ezért vannak a pulton :-) Rengeteg ilyen apróság van, amit előre nem lát az ember, de rengeteg időt elvesz mire kijavítja. Luca nap
Tartottunk egy kis Luca napot. Eljött a szűk család, hoztak sok szép ajándékot. Mivel Luca már igazi nagy lány, így csodaszép csokrokat is kapott.
Nagy vágya volt egy playmobil lovasfarm, karámokkal, mindenféle felszereléssel.
Ezt kapta Apukáméktól és a Déditől. Peti szülei egy szép szoknyát vettek, pörgőset.
Elkészítettem Eszter Whiskeys dióstortáját is. Finom lett, jó tömény. Mindenkinek ízlett.
2009. nov. 29.
Havi hegy
évzáró régi cégemnélNagyon régen, kb. időszámításunk előtt dolgoztam egy nagy bankban. Az ország bankja, aki mostanában lett 60 éves és ha színt kell mondani róla, akkor a zöldet mondom. Szóval több barátnőm is ott dolgozik, így megkérdeztek, hogy lenne-e kedvem elmenni velük a Sportarénába az évzáró bulijukra. Múlt évben nem tudtam menni, mert pont akkor voltak vizsgáim, de idén sikerült. Odafelé és visszafelé is volt időnk beszélgetni, falatozni. Nagyon régen utaztam busszal és hátrafelé fordulva a beszélgetéshez kicsit rosszul is lettem. Mondjuk ehhez hozzásegített a Mecsek is. De szerencsére hamar kihevertem. A buli nyitóbeszédét lekéstük ( annyira nem bántuk, ezek általában elég unalmas dolgok..).
A műsor házigazdája Novák Péter volt. Mondjuk ő alapból szimpatikus nekem, itt sem volt másként. Jól csinálta, ért hozzá. A fellépőkről egy kép:
Szerintem ők is élvezték. A cég 60 évét úgy néztük végig, hogy közben a világ és Magyarország eseményei is leperegtek a szemünk előtt. Palya Bea, Szalóky Ági, Szulák Andrea, Bon bon, Ruzsa Magdi, Nagy Edmond, Király Viktor..
Nagyon jó helyen ültünk, közel a színpadhoz, de nem sokat fényképeztem, inkább nézelődtem. Palya Bea énekét viszont videóra vettem, mert annyira tetszett, ahogy cifrázta.
Amikor vége lett a műsornak, kezdődött a különböző díjak átadása. Már nem bírtam ennyit ülni, úgyhogy úgy döntöttem kijövök, Zsuzsi barátnőmet is rábeszéltem, aki otthon van kislányával, ezért most ő sem dolgozik. Az aktívan dolgozó barátnőnk nem jött ki ( gondolom illendőségből ).
Szóval mi ketten kimentünk a folyosóra, ahol étellel és itallal megrakott asztalok álltak. Vettünk egy-egy narancslevet és gondoltuk szétnézünk az ennivalók között. Zsuzsi már nyúlt is egy tányérért, amikor rászóltak, hogy még nem lehet enni... Kissé megrökönyödtünk, de vártunk. Mi még jól is jártunk, mert aki kicsit később jött ki a műsorról, már inni sem kapott. A szervezők szerint még nem jött el az ideje. Annyira szánalmas volt! Meg kellett várni, amíg a több ezer ember mind kijön és egyszerre, egymás hegyén-hátán lehetett megkezdeni az evést-ivást. Ezzel kissé elrontották mindazt amit addig felépítettek. De a jó műsorra gondolva elfeledtük ezt a kellemetlenséget. Este 11-kor indultunk haza, úgyhogy hajnali 3 óra volt mire ágyba kerültem.
Jó volt, de több nap kell ahhoz, hogy kipihenjem magam. Lehet, hogy öregszem? Megújult Tettye játszótér
Sokszor úgy érzik az emberek, hogy átverés az egész. Tőlünk nem messze a Nevelési Központban volt régen a buszpályaudvar. Nem kell részleteznem gondolom, hogy ez milyen zajjal, kosszal járt. Elköltöztették. Helyette ígértek egy nagy zöld területet, játszóval. Kész a tér. Nem mondom, hogy csúnya de... A nagy beígért játszótér annyi lett, hogy két kicsi mászóka, egy rugós rúd és egy mozgatható bödön, ahol a golyót kell megfelelő útvonalon irányítani. Félreértés ne essék, jobb lett a tér, mint volt, de nem ezt ígérték. Ráadásul kb. 10 gyerek tud ott játszani egyszerre, nem több.
Ezzel megelőzött minket a Papa, de nem bántam, mert szombaton sajnos egész nap esett az eső, így nem tudtunk felmenni a térre.
Viszont ma hazafelé jövet Luca mondta, hogy használjuk ki a szép időt, és ne menjünk még haza. Annyi időre jöttünk csak haza, hogy átöltözzünk és irány a hegy! Nem csak a Tettye teret újították fel, hanem a környéket is. A sok bozótos részt kiirtották, így csodaszép kilátás nyílik a városra. Olyan fura lett a táj, alig ismertem meg. A térről rálátni Pécs fényben úszó képére. A Siklósi út széles sávjára, amelyen később mi is hazamentünk. Sok-sok szép új és érdekes játékot építettek. Kicsiknek külön, nagyobbaknak kicsit többet. A csúszdák is ott állnak, ahol régen, csak átalakultak.
A kicsiknek egy több hullámot formázó, így elég lassú verzió, a nagyoknak egy zárt cső forma. Van focipálya, mászókötél erdő, több egyensúlyt fejlesztő játék. Nem voltunk ott sokáig, mert sajnos korán sötétedik, de minden gyerek úgy volt vele, hogy még egy kicsit maradjunk...Megértem, mert szuper hely lett!
Papa szülinapja
Ma voltunk Apukámat köszönteni. Tesómék is ott voltak, akiket olyan ritkán látunk, hogy ha külföldön élnének, akkor sem találkoznánk ritkábban. Nagyon finomat főzött Anyukám, és olyan sok félét, hogy kénytelenek voltunk kihagyni egy-egy fogást, hogy szét ne pukkadjunk.
Luca pár óra után már kezdett kicsit unatkozni. Először lesifotós volt, az asztal alá bújt és onnan fotózott mindenkit. Sok kép készült zoknikról, lábcsikizésekről. Aztán kinyitotta a szekrényt és a Mama sapkáit, kalapjait kezdte elővenni. Kezdetben csak ő próbálta fel őket, de aztán úgy döntött, hogy nagyobb buli lenne a Papát is bevonni. Papa meg nem tud ellenállni neki, úgyhogy hagyta magát:
Sokat beszélgettünk tesómékkal, jó volt ezt-azt az emléket feleleveníteni. Aztán lassan készülődtek hazafelé ők is. Elköszöntünk tőlük, majd mi is mentünk öltözködni, csizma, kabát... igen ám, de a Luca csizmájába valahogy belecsempészett a Mikulás egy kis csomagot, mintegy előleg képpen. Lucának tátva maradt a szája, hogy ez hogyan lehetséges?!?!?
Hazafelé megbeszéltük, hogy azért egy virgácsot is hozhatott volna a gyereknek, mert ráférne. De Lucának volt már teóriája mindenre. Szerinte az arany virgács tulajdonképpen dícséret. A sima bot jelenti azt, hogy rossz volt a gyerek. Mikor rákérdeztem, hogy honnan vannak ezek az információk, akkor azt mondta, hogy a Télapó mondta nekik tavaly.. hm.
MikulásvárásVárjuk már a Mikulást. Rajzokkal, mondókákkal, dalokkal. Sajnos teljesen elfelejtettem, hogy ma kellett volna meggyújtani az adventi gyertyák közül az elsőt... De volt már ilyen. Jövő vasárnap majd bepótoljuk.
A sündisznó nem tartozéka a képnek, csak azzal rögzítettem a hűtőre a rajzot...
Luca imád kézműveskedni. Sajnos mostanában nem sok időnk volt ilyesmivel foglalkozni. De most két napot a Mamáéknál volt megőrzésre, így mikor végre találkoztunk, hiába várt a takarítás és ezer más dolog... félretettem azokat és leültünk alkotni. A rénszarvas ( aki nem tudná a nagy duda, piros orr = Rudolf ) által húzott gurigát a szán, rajta a Télapóval, akinek még kezeket is ragasztott Luca. A gyümölcsöstál tetején ( nem annyira évszakhoz és ünnephez illően ) egy méhecskét alkottam. A képbe belekukucskál a művész maga. A kettő között ott virít egy nagyon szép virág, amit az IKEA-ban vettem. Nem tudtuk, hogy milyen színű virágot fog hozni, csak vártunk. Aztán csodaszép rózsaszín virág bújt elő, jó erős illata volt. Oly annyira, hogy Luca szobájából ki is kellett hozni, mert féltünk, hogy esetleg ettől köhög. Azóta még egy virágot hozott, a régi kezd már kissé kókadni. A kép szélén egy bogyós virág látszik, szintén svéd szerzemény. Most olvastam a honlapjukon, hogy egy hónap után ki kell tenni, bírja a fagyot. Majd megpróbálom. 2009. nov. 22.
a híd
Tréningre menet mentünk át a dunaújvárosi hídon. Nagyon tetszett! A felé vezető oszlopok is annyira illenek hozzá, ahogy a tekintetet vezetik.
iskolalátogatás
Az ovi szomszédságában lévő iskolában jártunk. Nem tudtuk mire számíthatunk, még sosem voltunk ilyen rendezvényen. 5 foglalkozáson ismerkedhettek a gyerekek az iskolával, tanítókkal. Színek szerint elosztották őket, mi más is lehetett volna Lucus, mint rózsaszín? Az ovis csoportjából két kislány is ott volt vele, de még így is állandóan engem keresett a szemével és kétségbeesetten kérdezte, hogy én is bejövök-e a terembe. Hiába látta, hogy mindig bemegyek, mindig kétségei voltak. Nem értem miért! Sosem hagytam cserben. Néha annyira felidegesít ezzel a viselkedésével, hogy hihetetlen!
Szóval 5 csoport, 5 tanítónéni. Kézművességgel kezdtünk, a foglalkozást tartó tanítónéni most negyedikesekkel van, tehát mire mi mennénk, akár az ő osztályába is kerülhetne Luca. Szimpatikus volt, de sokminden nem derült ki róla számomra. Utólag volt, akitől azt hallottam, hogy nagyon jó tanítónéni. Akivel most párban dolgozik, az már nem volt annyira szimpatikus, mert hihetetlenül nyávogott. De a gyerekek örültek neki, mert már járt az oviban tornát tartott és valami űrlényt hagyott ott a gyerekeknek. Luca mindig bánatosan mondja, hogy az óvónénik azóta sem adják oda nekik, hozzá sem érhetnek az ajándékukhoz. Nem tudom egyébként miért csinálják ezt?! Most is vittem be színes ceruzákat, klassz vastag, háromszög alakú, jó fogásúakat, meg színes gyurmát, natúr gyurmát. Amikor átadtam az óvónéni rákérdezett, hogy odaadhatják a gyerekeknek, vagy Karácsonyra vettem. Mondtam, hogy nyugodtan adja oda. Ehhez képest a Luca nem is látta. Sok esetben ugyanez a helyzet. Mindent bespájzolnak!
A kézművesség után a következő a matek volt, amit a nyávogós néni tartott. Kicsit nevetnem kellett amikor a tanítónéni megkérdezte a 6 éves gyerekektől, hogy szerintük az a feladat amit ismertetett, inkább a szerencsén múlik, vagy megmagyarázható a matematika nyelvén pl. a valószínűség számítással. Nem tudom mit várt, hogy levezetik.. Utólag a Lucának ez tetszett a legjobban. Ennek őszintén örülök!
Aztán mentünk hangszerekkel ismerkedni, énekeltek a gyerekek a tanítónéni segítségével, közben mindenféle ütős hangszerrel kísérték magukat. A végén meghajoltak, mi szülők pedig megtapsoltuk őket. Jó volt látni, hogy milyen jól ütik a ritmust. Nem csak kalimpáltak össze vissza, hanem jól követték a dalt.
Aztán angol óra jött, egyszerű, játékos. Jó volt.
A végén egy mozgásos óra volt. Mászni kellett, páros lábbal ugrani, gólyalábazni, távcsövet formálni a kezükből. Ebből pl. az egyik kislány anyukájának mondták, hogy majd figyelni kell a gyerekre, mert igaz, hogy jobb lábas és kezes, de a távcsövet úgy formálta, hogy a bal szemére tette a kezeit. Keresztdominancia.
Örülök, hogy elmentünk. Még két alkalommal lesz ilyen esemény, aztán lesz nyílt nap amikor beülhetünk az osztályokba, órára is. Kíváncsi vagyok!
Az egyetlen gondom az, amire rá is kérdeztem az igazgató-helyettestől. Az iskola is IMS technológiával épült. Három ilyen iskola van a környékünkön. Az egyiket már bezárták, ígérték, hogy felújítják. Ehhez képest semmi sem történt, neki sem kedtek. A TVT suli hasonló cipőben jár. Azt ígérték, hogy szombati tanítási napokkal előbb befejezik az évet a most tanulók és a nyarat ilyen módon megnyújtva elvégzik a munkálatokat. DE! Mi van ha nem sikerül? Egyáltalán nem csodálkoznék rajtak, ráadásul nem csak felújítani szeretnének, hanem bővíteni, sportcsarnokkal stb. Szóval ez egy nagyon negatív érzés bennünk.
Semmiképpen sem szeretném, hogy az éppen elkezdett évünket szétdobálva, másik iskolákba befogadva kellene elvégeznünk. A termek nagy része nem kicsit lepukkant, hanem megdöbbentően az! Hogyan nevelheted igényességre, esztétikumra ilyen környezetben?
Egyébként felháborító, hogy kertvárosnak, ahol szerintem a legtöbb gyerekes él nincs egy olyan iskola ami nem áll felújítás előtt, illetve jó a híre és szívesen vinnéd oda a gyerekedet. Mindenre van pénz, csak a gyerekekre nem jut. De végül is miért lenne fontos a jövő?
Egyébként ebben az iskolában 3 típusú osztályt indítanak, ha lesz elég jelentkező: informatikus, zenei és egy olyan "sima" osztályt, ahol az is képes jól tanulni aki nem diszlexiás, de közelít hozzá. Meixner Ildikó - Romankovics módszerrel tanulnak. De azt nem lehet, hogy most én eldöntöm, hogy zenei osztályba szeretném járatni a Lucát ehhez és ehhez a tanítónénihez. Azt, hogy melyik tanítónéni kivel lesz párban ( ! ) és milyen típusú osztályt visz, azt még nem tudják. Nekem ez nagyon furcsa!
Rákérdeztem az olvasás tanítására, mennyire siettetik. Tudom, a hivatalos verzió az, hogy nem siettetik a gyereket, nem kell decemberre olvasnia, mégis a gyakorlat kicsit más.
Egyik barátunk gyereke most elsős itt. Átmentünk, hogy kicsit beszélgessünk erről is. Hihetetlen, de a szülők is rendszeres házit kapnak a suliban. Én még szókép olvasással tanultam meg olvasni. Emlékszem arra, hogy Gubanc ugat, aki egy kutya volt és tartozott hozzá egy család. Voltak kártyáink, kivágtuk, rendeztük... De a mai napig rejtély,hogy hogyan tudtam megtanulni olvasni. Illetve az is kérdés, hogy azért vagyok vizuális típus, mert így tanultam olvasni, vagy eleve vizuális ember vagyok és ezért sikerült ilyen jól megtanulnom olvasni. Emlékszem, hogy a magyartanárnőm mániája az volt, hogy ismeretlen szövegeket olvastatott fel velem és mivel nagyon jól ment, próbálta megmagyarázni. Szerinte érzem, hogy hol lesz vessző, pont.. eleve úgy olvastam, hogy közben valahogy előre is tekintettem. Azért voltak ( vannak ) ebből hátrányok is. Mivel sosem szótagoltunk, ezért a helyes elválasztással gondjaim vannak, nem érzem. Inkább elkerülöm, hogy ne kelljen szembesülnöm vele. Na, elárultam ezt a titkomat is.
Szülinapunk és családi lakásavató
Túl vagyunk a családi lakásavatón is. Egyben a Petya és az én szülinapomat is letudtuk. Jól sikerült.
Mindenki itt volt, ettek-ittak, bejárták a lakást. Mindenki megállapította, hogy milyen szép.
Szerencsére cserepes virágokat is kaptam, mert a régi állományom ( ami eleve szegényes volt ) kissé megcsappant. Ráadásul még a Petya irodájában van az összes túlélő, onnan még haza is kellene szállítani. Két hatalmas, szép virágot kaptam, meg persze vágottat is.
dobozerdő sűrűjébőlLassan kiérünk a dobozerdő mélyéről. Bár még mindig van egy szoba, ami hivatalos nevén vendég, vagy dolgozó szoba. De a mindennapi használatban a kuplerájos szobaként említjük. Talán Karácsonyra elkészülünk úgy-ahogy. Ehhez az asztalostól meg kellene rendelnünk a beépített szekrényeket. Ő már gyorsan megcsinálja. ( Reméljük. )
Ez a Luca szobája. Szerencsére már alakul ehhez képest. Most éppen az ágyáról gondolkodunk. Rendes nagy emeletes ágyat nem akarnék betenni a régi helyére, mert félnék, hogy leesik, vagy mégsem tetszik neki...akkor mit csinálok? Az IKEA-ba láttunk egy jónak tűnő ágyat. Félmagas, alatta játékkuckó, de vendégágyként is üzemelhet ha úgy adódik. Már nagyon szervezik ( 6 évesen! ) a pizsi partit!
A dobozok helyére egy csodaszép ebédlő asztalt szeretnénk tenni, de egyelőre nem találtunk olyat ami az elképzelésünk. Azért az ünnepekre szeretnénk összehozni. Majd lövök pár képet, hogy azért lássátok, összeszedettebbek vagyunk már ennél. Na, nem sokkal, de azért...
vágott savanyúság az oviban
Az óvónők néha belefásultak, kedvetlenek...de vannak programok amelyeket minden évben végigvisznek. Ilyen a savanyúság készítés is.
Kis kosárkákkal elmennek a piacra, nézegetik a zöldségeket. Vesznek ezt-azt, ha elfogyott a pénzük akkor a zöldségesre hatnak pszichológiai fegyverekkel: - Látjátok gyerekek, ilyen a káposzta, saaajnos már nem tudunk venni... Erre kapnak egy fejet. Ami bőven elég, mert a szülők is visznek be ezt-azt. Mi például sok sárgarépát vittünk.
A gyerekekkel együtt összevágják, aztán üvegekbe töltik. Ha uzsonnára nem kapnak zöldséget, akkor előveszik a szép kis üvegeket és a vitaminpótlás beindul.
2 rajz - 2 oklevél
Aztán kiderült, hogy mindez azért történt, hogy ezzel is ösztönözzék a gyerkőcöket, hogy a hallottakat rajzban foglalják össze. Persze most elbeszélgethetünk arról, hogy azzal, hogy szinte unalomig újra olvasnak egy mesét, azzal mire ösztönöznek, de hagyjuk.
Szóval a Szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack című mese zakatolt a fejükben pár napig. És elkezdtek alkotni.
Aztán kiállították az ovisok képeit a szomszéd iskolában. Zsűrizték őket. Majd egy kis műsor keretei között átadták az okleveleket. Két rajzért két oklevelet kapott a Luca, a kollázs csak ráadás volt. Lehet, hogy már unalmas ahogy mindig elájulok Luca alkotásain, de mit csináljak, ha őszintén mindig rácsodálkozom.
A kollázs még kész sem volt, amikor szülőin az óvónéni mutatott pár alkotást. Fogalmam nem volt, hogy melyik kinek a képe. De ez azonnal feltűnt és meg is jegyeztem, hogy hihetetlen milyen szép! Erre az óvónéni mosolyogva mondta, hogy anyuka, ez a Luca képe :-)))
2009. nov. 18.
Halloween
Aztán Petya rászánta magát, hogy kifaragja. Luca szakszerű rajzot mellékelt a munkálatokhoz. Fontos volt, hogy mosolyogjon a tök, de azért legyen félelmetes is! Jaa és fogai feltétlenül kell, hogy legyenek! Fel volt adva a lecke!
A kép nem túl jó minőségű, de azért berakom. Miközben Peti faragta a hidegben a tököt, a Luca az erkélyajtó mögül mutogatott, hogy mit hogyan csináljon. Haláli volt!
2009. nov. 17.
Tréning
De szerencsére annyira jó a csapat és jópofa feladatokat kaptunk, úgyhogy feldobódtunk. Sokat nevettünk, megnéztük a várost, Ráckevét. Este borozgattunk, beszélgettünk, csobbantunk egyet. Jól éreztük magunkat. Voltak új munkatársak is, akiket így tényleg jobban megismerhettünk kicsit. Fantasztikusan szép ötágú csillagot alkottunk bekötött szemmel:
Teljesen meg voltunk magunkkal elégedve. A hotelben finom kajákat kaptunk. Szóval jó volt, de elég intenzív. Elfáradtunk. Januárban, vagy Februárban egy másik osztállyal együtt lesz tréningünk. Már alig várjuk!
2009. nov. 6.
Luca rajzai
Luca számítógéppel alkotta ezeket a képeket. Lazításként bemásoltam...
idegi végkimerülésAlakul a lakás. Éppen most van itt a beltéri ajtókat berakni a srác. Őszintén mondom, hogy nagyon szép lett! Annyira más lett a lakás a csodaszép fenyő ajtóktól!! Ránk fér, hogy végre már alakuljanak a dolgok, mert teljesen készen vagyunk már idegileg, elegünk van a felújításból! Tegnap volt itt utoljára az asztalos srác. Hihetetlen, hogy hányszor jött vissza, hányszor szóltunk neki ezért-azért. Aztán az egyik szekrényt újból kellett csináltatnunk vele. Úgy gondolta, hogy amiért ő elmérte, nem volt használható az a szekrény ( mert nem nyílt ki az ajtó rendesen ), még mi fogunk további nem kevés pénzt adni neki. Tegnap este értem haza Győrből, fáradtan. Kicsit a Lucussal játszottam, amikor szólt a Péter, hogy a konyhabútoros srác akkor tisztázná az anyagiakat. Hát legyen. Őszintén és talán kicsit keményen elmondtam a véleményemet. Azt, hogy neki, mint szakembernek kellett volna ötleteket adnia, illetve figyelmeztetnie arra, ha a mi terveink részei nem ültek rendesen. A szekrény fogantyúit nem párhuzamosan tette fel, ajtók lógtak. Van egy megemelt pult rész, az sem olyan lett, mint akartuk. Rengeteg apró és nem apró hiba, nincs erőm most sorolni. Szóval szépen elmondtam neki a véleményem a munkájáról. Jó tanácsként mondtam neki, hogy a jövőben ne hagyjon ott úgy munkát, hogy nem 100 % a dolog. Oké, hogy később kijavítja, de a megrendelő látva a trehány munkát rosszul lesz. Arra számítottam, de lehet, hogy én voltam a naív, hogy ennyi pénzért kapok egy tuti szép, jól összerakott konyhát, ahova ha belépek tátva marad a szám. Ehhez képest most is - miközben beszéltünk - látom a hibákat. Most ne képzeljétek, hogy nagyon csúnya a konyhám ( majd fényképezek ), de rossz szájíz maradt az egész után.
Az ajtós srác ( aki még mindig itt van ), a Peti baráti körébe tartozik. Nem nagyon jó barát, csak olyan haver. Lehet, hogy ez volt a baj, mert harmadik hete várunk már az ajtókra. Ennyit csúszott az eredeti tervhez képest a beépítés. Azért elég kellemetlen volt függöny mögött ülni a wc-n, a fürdő ajtón semmi sem volt, féltem, hogy Lucus megfázik.
Egyáltalán nem tudok olyan szakembert mondani azok közül aki itt dolgozott nálunk, akit tiszta szívből ajánlani tudnék.
Még a vizes is ( pedig Peti apukájával dolgozott együtt ) hibázott. A mosogatógép beindításakor derült ki, hogy a lefolyócső ( oldal elágazása ) nem volt kilyukasztva, nem tudta leengedni a vizet. Peti szétszedte, kifúrta, azóta jól működik. Még a maradék redőnyökre várunk ( az ablakcserénél csak két ablakra rendeltük meg ), hétfőn hozza a srác. Sokkal kedvezőbb ajánlatot adott, mint azok akik az ablakcserét csinálták.
Nade ezzel még nincs vége a mesteremberek tesztelésének, mert megrendeltük a beépített szekrényeket is ( csak az anyagot nem tudtuk még kiválasztani, mert vártuk a beltéri ajtók színét, formáját, látványát ). 2009. okt. 9.
Utolsó felvonásBízom benne, hogy így is lesz az ablakosokkal kapcsolatban. Tegnap több, mint két órát a lakásban voltak és helyretették a hibákat. Kicserélték a rövidebb, hosszabb takaróléceket, kijavították az erkélyajtó ferdeségét, a hálóban kicserélték a lyukas szúnyoghálót. Tulajdonképpen végigkísérték a lakásfelújításunkat. Akkor jöttek amikor teljesen szét volt bombázva a lakás, ablakot cseréltek. Aztán visszajöttek a festés után léceket feltenni. Majd egyszer jöttek javítani - amikor nem hoztak ezt-azt, nem tudtak megcsinálni ezt-azt. Végül most utoljára mindent helyreraktak. Bízzunk benne.
Azért vannak más hírek is... A konyhaszekrényünket szombaton hozza a srác összerakni, remélem nagyon szép lesz és jól átgondolt lesz a pakolórésze. Persze ez csak használat közben derül majd ki.
Viszont! A beltéri ajtókat sajnos nem hozza a srác ( vasárnapra ígérte ), csúszik vele. Ezáltal minden tolódik. Az ajtók beszerelése után tudnak visszajönni a burkolók feltenni a szegélyeket, utána azt a festőnek le kell javítani, a Péter úgy igazítja a parketta szegélyt is... Tudjátok Tom Hanks és a két hét. 2009. okt. 7.
csontkovács kellene... de nagyon! Már Zalakaroson megmondta a masszőr, hogy keressek egy szakembert, rendszeresen járjak csigolya-helyretételre, mert rossz vége lesz. Hát, közeledik ez a bizonyos rossz vég. Tegnap egyik pillanatról a másikra úgy beállt a nyakam, hogy mozgás nélkül is olyan fájdalom tört rám időnként ( egyre sűrűbb időközönként ), hogy csillagokat láttam. Vagy egy becsípődés, vagy a fene se tudja, hogy mi. Mindenesetre az egyik nyakcsigolyám érezhetően nincs a helyén, sokkal jobban kiugrik a sorból, mint kellene. A zalakarosi kezelés után szépen beállt a sorba. De az már régen volt! Este bekentem valami családban vándorló krémmel, kicsit jobb lett. De azért közel sem mondhatom, hogy elmúlt. Peti fürdette meg a Lucát, ő tette le aludni. Közben én bekent nyakkal feküdtem az ágyban, mint egy karótnyelt múmia. Egyszer csak hallom jön át a Luca. Fájt mindenem ( közben a fájdalom már a fülemre, fejemre is átsugárzott ), ideges voltam. Oda sem fordultam hozzá, csak mondtam neki, hogy menjen a szobájába nagyon gyorsan. Erre ki is ment. Azonnal indultam utána, mert éreztem, hogy nem a szokásos rosszalkodása miatt jött át, hogy húzza az időt. És tényleg ott hüppögött az ágyában. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj. Kiderült, hogy a kis arany szívem engem félt, aggódik értem, hogy nekem fáj a nyakam. Próbáltam megnyugtatni, hogy már jobban vagyok, ne aggódjon, reggelre kutya bajom lesz. Közben vigyáztam, hogy még véletlenül se mozduljak rosszul, mert akkor a fájdalomtól nem tudom visszatartani a jajdulásomat. Ott maradtam az ágya szélén, amíg szinte elaludt. Sokáig nem bírtam, mert rosszul esett tartani a fejemet. Annyira meghatódtam Lucától. Eddig is tudtam, hogy nagyon érzékeny gyerek. Ilyenkor annyira összeszorul a szívem, hogy milyen kis védtelen azáltal, hogy mindenki bújára-bajára így reagál. Úgy kellett visszafognom magam - miután már majdnem aludt -, hogy ne csókolgassam össze a kis fejét a rámzúduló érzelemhullám miatt. |
Már rég ígérem a képeket a lakásról. Hoztam párat. Továbbra sincs még rend. Talán Karácsonyra elfogadható állapotba kerülünk. Az asztalossal csináltattunk két beépített szekrényt. Nagyon gyorsan elkészítette őket és nagyon szép anyagot választottunk. Meg vagyunk elégedve magunkkal. Khm-khm, azért nem mi lennénk, ha minden simán menne. Az egyik szekrény a vendégszobába került, egy sarok beépített. Az egyik fele polcos, a másik oldalon egymás felett két akasztó. Mert akasztó hiányban szenvedünk. 
Pár napja hallottam, hogy hamarosan átadják a Tettye játszóteret. Ehhez tudni kell, hogy Pécs összes közterét 
De visszatérve a Tettye játszóra. Luca Mamáéknál aludt és Papa úgy döntött, hogy pénteken ( nem volt ovi ) elviszi ide a Lucát. Busszal mentek, amit nem lehet felülmúlni! Ráadásul több busszal!
Nagyon nehéz az iskolaválasztás. Mindenki okosan azt mondja, hogy tanítónénit kell választani. Igen, de hogy? Abban a 10 percben amíg látom-hallom? Még a legházsártosabb ember is össze tudja magát szedni 10 percre. Jó, vannak alap benyomások.
Egyik nap Lucus panasznapot tartott. A gond az volt, hogy az óvónénik állandóan ugyanazt a mesét olvassák fel nekik. Ő már nagyon unja.
Luca teljesen be volt zsongva, hogy mikor lesz már Halloween?!?! Próbáltam rájönni eme túlfűtöttség okára. Aztán elárulta, hogy azért várja olyan nagyon, mert akkor megy buliba. :-O Mindenesetre amikor láttunk egy csodaszép tököt, megvettük. Napokig figyelt az erkélyen.
Azért a mérgelődésen kívül történt más is velünk. Voltam céges tréningen. Úgy indultam ( ezt be is vallottam a végén a trénernek ), hogy már megint egy szokványos dolog. Mutatkozzál be..bla-bla-bla. Előre rosszul voltam az egésztől. Aztán mikor tényleg így is kezdtünk, akkor mélypontra kerültem.
